Tudatos utazás – mitől más, mint egy sima nyaralás?

Olvasási idő: 4 perc

Bogi kalandjai Indiában

 

Arról szeretnék nektek mesélni, hogy számomra mit jelent a tudatos utazás, és a slow travel, amit őszi indiai „kiruccanásom” alkalmával tapasztaltam meg életemben először.

 

 

India már évek óta foglalkoztatta a fantáziámat. Régóta felkerült már a bakancslistámra, hogy egyszer eljussak a Himalája tövébe, és saját magam tapasztaljam meg, hogy ott mit jelent a jóga, hogy élnek az emberek ott, ahonnan ez a több ezer éves kultúra származik.

Tavaly télen meg is született bennem a döntés, vége a halogatásnak. Megfogadtam, hogy jövőre mindent elkövetek azért, hogy végre eljussak Indiába, és az álmodozás végre valóra váljon. Mivel, ha ilyen messze utazik az ember, nem éri meg pár napot maradni csak, így már a tavaly téli szabadságolások előtt felkészítettem a munkahelyemet, hogy jövőre két hétre elvonulok egy kicsit, tervezzenek velem így.

Tél végén ki is alakult a program, egy egyhetes jóga szeminárium köré kezdtük el szervezni az indiai kirándulásunkat két barátommal együtt. Tavasszal meg is vettük a repülőjegyeket, onnan már éreztem, hogy nincs visszaút. 😊

 

 

De hogy mitől is volt ez tudatos utazás?

 

Egyrészt mivel már ilyen régóta babusgattam ezt az álmomat, és mivel egy teljesen más kontinens teljesen más kultúrájáról beszélünk, így tudatosan hangoldótam a helyszínre, a helyi kultúrára. Egy kedves barátnőm kölcsön adott nekem egy indiai útikönyvet, amiben egy magyar lány írta le benne saját történetét, ő hogy utazta be Indiát, milyen tapasztalatokkal tért haza, milyen nehézségei voltak, és milyen kalandokat élt át. A könyvet a hétköznapi tennivalók miatt egész soká olvastam ki, viszont minden nap volt a napomban egy kis India. A leírásokból kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy az ott leírtak várnak rám is, elképzelni, helyenként rácsodálkozni az ottani hétköznapokra. Másrészt nagyon szerencsés voltam, hogy a két barátom, akikkel együtt utaztam, már rutinos India látogatók voltak, ők is sokat segítettek készülődni, elláttak hasznos tanácsokkal. Többek között olyan dolgokat is tiszteletben tartottam, hogy hogy illik Indiában öltözködni. Felvilágosítottak arról is, hogy főleg északon a váll és a boka mutogatása illetlenségnek számít, így spagettipántos póló, vagy forrónaci szóba sem jöhetett. Az sem ért váratlanul, hogy a templomokba nem szabad cipővel bemenni.

Így hónapról hónapra fokozatosan hangolódtam az útra. Az utolsó egy hónapban persze már úgy éreztem, napról napra sokasodnak a teendőim.

 

 

Mitől volt számomra slow travel Indiában lenni?

 

Utazásunk fő célja a jóga szemináriumon való részvétel volt. E köré szerveződött minden. Bár már csütörtökön megérkeztünk Dharamsalába, egy rövid városnézés, és egy múzeum meglátogatás után eltaxiztunk Birbe, a szeminárium helyszínére. Esős időszak következett, de annyira nem is bántunk. Ez az időszak tökéletes volt arra, hogy kialudjam magam, megszokjam az időeltolódást, és felfedezzem a helyszínt, beszélgessek egy kicsit a résztvevőkkel.

Vasárnap el is kezdődött a szeminárium. Az első napokban, őszinte leszek, azért volt bennem némi ellenállás. Mit is keresek én itt? Nem is mindent értek. Más elutazik két hétre és csak a tengerparton döglik, én meg eljöttem ilyen messzire tanulni, normális vagyok én? Azonban napról napra egyre jobban átadtam magam a folyamatnak, és napról napra egyre jobban élveztem az új ritmusomat: reggel meditáció, délelőtt tanítás, ebéd, majd délután ismét meditáció, majd vacsi, és meditáció megint. Az esős időszak miatt csak minden másnap volt internet, de pont elég volt, hogy a családomnak, barátoknak hírt adjak magamról. Rám fért a digitális detoxikáció. Egészen péntekig tartott a tanítás, azonban csak a következő hét szerdán indult vissza a repülőgépünk Európába.

A szemináriumot követően sem csaptunk bele egyből az élmények, és ingerek hajszolásába. Egy-egy napon egy vagy maximum két érdekességet, helyi nevezetességet látogattunk meg, ahol 2-3 órát eltöltöttük. Sötétedés előtt általában véget is ért egy napunk. Az ajándékvásárlások esetében minden alkalommal gondosan figyeltem arra, hogy kizárólag helyiektől származó lokál alapanyagokat tartalmazó terméket vegyek, netán a terméken keresztül támogassak is valamilyen helyi kezdeményezést, amivel azonosulni tudok. Így a barátaim indiai gyógyteát, vagy egy olyan jegyeztfüzetet kaptak tőlem meglepetésként, amivel a tibeti menekülteket is támogattam egyúttal.

Az út végén csodálkoztam rá magam is, hogy jé így is lehet? Lehet úgy is kikapcsolódni, hogy nem tervezem túl programokkal a szabadidőmet?

Lehet így is világot látni, hogy nem egymást követik a műemlékek, múzeumok, esti programok? Majd a kialvatlanság és a sűrű napirend miatt még fáradtabban térek haza a szabadságról? Lehet így is utazni, hogy nem gyűjtöm feleslegesen a haszontalan csetreseket? Nyitott szemlélettel fordulok a helyi kultúrához, és maximálisan tiszteletben tartom azt? A válaszom természetesen az, hogy: igen. Igen, lehet így is kikapcsolódni, hogy időt hagyunk magunknak az élmények feldolgozására. Igen, az is pihentető tud lenni, hogy nincs túlzsúfolva egy nap megannyi látnivalóval.

Igen, nyugodtan hagyjunk időt a szabadprogramra, adjuk meg magunknak a lehetőséget az improvizálásra, hagyjunk teret a spontaneitásra. Igen, turistaként is számít, hogy a helyi termékeket részesítsük előnyben, és a helyi szokásokat szem előtt tartva tisztelettel forduljunk a helyi kultúrához, ne zsákmányoljuk ki a természetet.

Akiben esetleg megfogalmazódott a kétely, hogy slow travel = passzív időeltöltés. Annak üzenem, hogy ettől még rengeteg kaland ért engem, rengeteget megtapasztaltam India szépségéből és árnyoldalából is. A lassúság nem azt jelenti, hogy lusta voltam az út alatt, csak lassabb ritmusban, jobban átéltem az utazás élményeit, és jobban odafigyeltem a helyi életérzésre, és arra, hogy mire költök és mire nem.

A különleges élményeknek köszönhetően teljesen kisimultan, és feltöltődve érkeztem haza, és úgy érzem rengeteget tanultam Indiától.

Kapcsolódó bejegyzések

About the Author /

hello...@letitslow.hu

Bogi trénerként és pályázat íróként dolgozik Budapesten. Szereti a pörgést, a folyamatos kihívásokat és a főváros lüktetését.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.