Tervezz, pakolj össze, utazz és ismételd meg!

Olvasási idő: 7 perc

Fogadjátok szeretettel a Plan Pack Travel Repeat bloggerpárossal készített interjúnkat. Márti és Gyuri a fejükbe vették, hogy bejárják a világot, mindezt hátizsákos utazással. Vigyázat a történetük nagyon inspiráló.

 

Nagyon érdekes formáját választottátok az utazásaitoknak, mesélnétek kicsit a kezdetekről?

Sziasztok! Marti és Gyuri vagyunk, vagyis planpacktravelrepeat.com, Április óta Közép és Dél-Amerikában hátizsákozunk, de a terveink között szerepel, hogy a következő évtizedet a világ utazásával töltsük minél változatosabb módon (jelenleg épp Peruban vettünk egy motort, miután több mint 1000km-t hajóztunk az Amazonban) és blogunkban ezt szeretnénk megörökíteni.

Skóciában egyetemmel és munkával eltöltött éveink után Floridában, USA, töltöttünk négy évet ahonnan miután terveinket kidolgoztuk és háztartásunkat felszámoltuk, karrierünket otthagytuk, útra keltünk.

Múltbeli említésre méltóbb kalandjaink között szerepel egy 2 hónapos Malajziai utazás, 2 hónapos autós utazás az USA-ban, 26 államot érintve, és egy 35 napos bicikli túra Skócia és Magyarország között. Ellentétben az utazással a blogolásban meg kezdők vagyunk, de ezen már dolgozunk, élményeinkről jelenleg Fb-n, Instagrammon és saját blogunkon számolunk be.

Miért döntöttetek úgy, hogy hosszú tavon utaztok?

Az utazás szeretete egy nagyon régi dolog nálunk, valószínűleg ez a közös szenvedélyünk és az egyik alapköve a kapcsolatunknak. 2009-ben úgy döntöttünk, hogy egy akkoriban meg az ismeretségi köreinkben hallatlan dolgot teszünk, elmegyünk valami egzotikus helyre utazni.

Nem sok mindent tudtunk az utazásról, előző évben egy felig meddig sikeres tervünket hogy hazastoppolunk Marokkóból akartuk egy picit túl teljesíteni, szóval fogtunk egy Lonely Planet könyvet, az akkori hátizsákos bibliát, összepakoltunk két hátizsákot és nekiálltunk keresni két viszonylag olcsó jegyet valahova ahova nem, kell vízum, akkoriban számunkra a vízum szerzés túl bonyolultnak tűnt. Szóval igy kötöttünk ki Malajziába. 9 hetet hátizsákoztunk és ott kezdtünk el Couchsurfingezni is (szociális hálózat ahol utazók és helyi közösségek tagjai kerülnek kapcsolatba, gyakorlatilag a non-profit verziója az Air B&B-nek).

Úgy ahogy kell, bele is szerettünk ebbe az új életmódba, és

ott és akkor eldöntöttük, ez az, amit szeretnénk kezdeni az életünkkel, utazni, megismerni helyeket, kultúrákat, embereket, és idővel ezekből a tapasztalatokból építkezve többé váljunk, amivel majd idővel kezdhetünk is valamit.

Adtunk magunknak egy határidőt, Gyuri 35-ik születésnapja, addig építkezünk, aztán indulunk. Elég ambiciózus volt igy utólag visszagondolva, de talán ez is volt a lényeg, valami, ami elég nehéz, de elérhető cél. Sok időbe telt, de a cél soha nem homályosult el, sőt, az utolsó 4 évben napi szinten beszéltünk a terveinkről, a legutolsó évben pedig vágtuk a centit.

Szóval összességében a döntés nagyon régi, csak mi tartottunk ki mellette. 2 hónappal a születésnap után felmondtuk, ott hagytuk Floridát, a 9-5-öt, a karriert, amit addig építettünk, házunkat, eladtuk a dolgaink 95%- át és pár hónap család látogatás után elindultunk.

 

Miért esett a választásotok éppen Dél-Amerikára?

Több okunk is volt, hogy Közép és Dél-Amerikával kezdjük. Először is, összehasonlítva más kontinensekkel nagyon keveset tudtunk a kultúráról, történelemről, emberekről és úgy összességében mindenről. Az USA-tól délre egy vad zabolázatlan és veszélyes világ van, oda csak luxus hajóval érdemes menni, pár órát tölteni valami egzotikus ország tengerpartján, lőni pár képet FB-re. Hát mi nem igy gondoltuk.

Aztán meg elég kényelmes, hogy az ember megtanul egy nyelvet (spanyolt) és több tucat egymást határoló országban is elboldogul. Igaz hogy Gyuri Skóciában az egyetemen tanult spanyolt, de hát nem igazán ment a beszéd részé az elején (igaz most se vagyunk profik, de határozottan elértük a kényelmes szintet, amivel már könnyű utazni). Aztán meg elég praktikus, földhöz ragadt emberek vagyunk, szóval, ha mar úgyis az USA-ban vagyunk, miért ne maradjunk a “közelben” igy elsőre. A hitel kártyaink feliratkozási bonuszaiból gyakorlatilag ingyen tudtunk repülni San Jose-ba, Costa Ricába. Szóval kellemest a hasznossal, irány Közép és Dél-Amerika.

 

Miért motorral?

Igazából mi hátizsákosként kezdtünk, ez tűnt a legkézenfekvőbbnek Dél-Amerikához mivel a tömegközlekedés olcsó, jó és biztonságos (na, jó, csak olcsó, meg jó) és viszonylag kevés tervezest igenyelt, ami nem utolsó szempont volt, amikor egy háztartást számol fel az ember,

teljes munkaidő mellett, egy kertes házban, Floridában ahol a kertet elfogadható állapotban tartani egy másik részmunkaidős állas volt mindkettőnknek.

KB 2 hónap hátizsákos utazás után már máshogy láttuk. Mi szeretjük a saját utunkat járni, a saját nagyon gyakran nem turistás helyekre menni, leginkább távol a varosok zajától, természetben kisvárosokban lenni. Hat ez nem egyszerű, ha tömegközlekedsz. Sokszor kaptuk magunkat azon, hogy valami Isten-háta mögötti kisvaroson megyünk át busszal és azt kívánjuk bárcsak meg tudnánk itt állni, körbe nézni, valahova benézni egy kajára. Aztán meg belegondoltunk, túl sokat akarunk, naná hogy nem, kell egy saját járgány és a probléma megoldva.

Utaztunk már hosszútávon autóval, a lakó autó és bicikli ötletünket más országokra földrészekre tartogatjuk, úgyhogy maradt a motor. Gyuri motorozott anno, és nem volt nehéz hozzászoknunk a motorozás gondolatához. A motorral viszonylag egyszerűen, olcsón és hatékonyan eljuthatunk, azokra a helyekre ahova akarunk azzal ellentétben, hogy hátizsákkal mindez picit nehézkesebb. Szóval Dél-Amerikába motorozunk.

Mik az alapelveitek és céltok az utazással?

Mi nagyon egyszerűen szeretünk utazni és élni, minél közelebb kerülni a helyi kultúra megismeréséhez. Az utazási módokat szeretjük a praktika és költségek szempontjából mérlegelni, sokat utaztunk tömegközlekedéssel illetve saját járgánnyal, keveset repülünk, és taxit csak végső esetben, legtöbbször a hely kétséges biztonsága miatt választjuk nem a kényelem miatt. Ha valahova gyalog vagy bérelhető bicajjal el lehet jutni ezt, választjuk.

Szeretünk helyit és szezonálisát fogyasztani, nincs is jobb ízű mangó, mint amit a fa alól szed fel az ember, és a helyi piacokon fillérekért be lehet vásárolni minden ismert és ismeretlen finomságból, ráadásul meg a helyben előket is támogatjuk nem pedig a szupermarket láncok részvényeseit.

A szállás választásnál is igyekezünk minél közelebb kerülni a helyi kultúrához, Couchsurfing és Air B&B van a listánk elején, de sokat vagyunk hotelekben is, néha privát néha emeleteságyas szobákban. Mindegyiknek megvan a maga előnyé és hátránya amiról órákat lehetne beszélni, a lényeg mi szeretjük a változatosságot. Általában egy estét foglalunk, vagy azt se, és ha tetszik, a hely napról napra hosszabbítunk, ez elég sok flexibilitást ad, plusz szívesebben fizetünk a tulajdonosnak, mint egy internetes szolgáltatónak, aki 15-22%-ot le is akaszt jutalékot a tulajtól.

Összességében próbálunk úgy utazni, hogy a pénzünket az általunk gondolt legjobban rászorulóknak ‘adni’ szívesen alkudozunk buszjegyeken, taxisokkal, vagy ha alkalmunkét befizetünk szervezett utakra, de 20-30 centeken nem szoktunk megpróbálni spórolni a piacon áruló nénik rovására. Néha ez ego kérdés igaz, mivel pár hét után már tudjuk jól a helyi árakat és azt is, hogyha mi felárat kapunk, de idővel ezt már elég jól toleráljuk és úgy gondolunk rá, hogy miért ne, belefér, maximum tudatjuk az emberekkel, hogy nem hülyék vagyunk csak hajlandóak többet fizetni.

Hogy a kérdés másik felére is válaszoljunk, a cél meg nem tiszta. A következő 5-10 évben mindenképp szeretnénk utazi, talán tovább is, egy anyagilag fenntartható utazás központú életvitelt szeretnénk kialakítani illetve inkább fenntartani. Időről időre tervezünk viszonylag hosszabb távon családot és barátokat látogatni Magyarországon és Skóciában illetve amig meg van kötelékünk az USA-ba is hazajárni. A munka sem áll távol tőlünk, mindkettőnknek van TEFL bizonyítványa, amivel angolt taníthatnánk, de az organikus farmokon való önkénteskédé és a ‘house sitting’ sem áll távol tőlünk. Bármi belefér, csak érdekes legyen. Szeretjük a ‘mobil otthon’ elképzelését is szóval a ‘óné life’ és saját vitorlás hajóval való utazás is magasan van a listánkon. Aztán meg elég nyitottak vagyunk bármire, amit az élet lehetőségként felkínál.

 

Mi a legkedvesebb történetetek?

Elég nehéz kérdés, Április óta nagyon sok jó és persze néhány rossz történetünk is akad, csináltunk kakaó babból csokoládét Costa Ricában, másztunk 4-5000m és hegyeket Ecuadorban, utaztunk Amazonas és mellékfolyóin 2 hetet Ecuadorból Peruba, csak párat említve,

de talán az egyik kedvenc történetünk, egy sokkal kevésbé extrém történet, igazából inkább egy valamifajta ‘jócselekedetnek’ is minősíthető, Kolumbiában, a Tatacoa sivatagban történt. A sivatag két külön részből áll, vörös és szürke sivatag, a név mindent elárul. Miután a reggelt a szürke sivatag bejárásával töltöttük, délutánra hagytuk a vörösét, igen Tatacoa egy picurka sivatag, sót inkább száraz erdőség, de mindegy ez egy másik történet. A sivatagot, talán hogy sivatag is maradjon kecskekkel árasztjak el, kisebb nagyobb csoportban járnak kelnek és minden, ami zöld vagy növényi eredetű eszik, kaktuszokat is beleértvé.

Amint visszafele sétálunk a kijelölt ösvényen egy elég szokatlan mekegést hallunk, olyan segítség kérőt, hamarosan meg is láttuk a hang gazdáját, egy fiatal kecske egy sziklaperemen, kb. 10m magasan. Ebbe semmi szokatlan nem is lenne, kivéve miután pár percig figyeltük az állatot rájöttünk, ő ott ragadt. Közelebbről szemügyre véve a dolgot rájöttünk, hogy szegény csóri mar a gyökereket is kiette ahonnan csak lehetett, és miután lattá hogy megálltunk, ő is lefeküdt jelezve ő nem tud onnan sehova menni. Rövid tanakodás után megszületett a terv, meg másszuk a sziklat és megmentjük.

Ez nem volt olyan egyszerű, mint ahogy hangzik, miután sikerült egy helyet találni, hogy felmásszunk a Canyon tetejére aztán meg vissza a kiskecskehez rájöttünk, hogy ő nem igazan érti a tervünket és nem is fog segíteni a megvalósításban. Meg 5 perc és sikerült is lemászni az ő szintjére, és itt jött a meglepetés, a kis állat nagyon rossz bőrben volt és mivel elmenekülni nem is tudott volna, ha akar se, hagyta, hogy megmarkoljuk a hatán a bőrt, kb. 5Kg lehetett szóval Gyuri könnyeden kiemelte és feldobta a kanyon tetejére.

A kecske eközben meg se nyekkent, de amint földúthoz ért, mint a programozott gép nekiállót legelni. Szóval nem tévedtünk, nem napozni volt ott. Időközben le figyeltünk egy keselyűt a szomszédos szirten, valószínűleg ő nem volt annyira boldog, mint a mi kis kecskénk. Volt nálunk egy műanyag üveg, meg egy zsebkés is, úgyhogy mindjárt kecskeitatot is szerkesztettünk, amit örömmel ivott ki kétszer a megmentettünk. Búcsúzóul meg le tessékeltük a sziklaszirt tétjéről az utón ahol mi előtét feljöttünk, csakhogy biztos, ami biztos, és mint a happy ending kb. 10 percre rá megjelent egy kecskecsorda.

Nem tudjuk mi lett ezután, de jól esik azt gondolni, hogy a családja volt, vagy ha nem akkor örökbefogadottak és azóta is boldogan legelnek a sivatagban. Végé.

 

Miért jó így utazni?

Az első kb. 6 hónapot hátizsákos utazással töltöttük, aztán október végen Peruban vettünk egy motorkerékpárt és a következő legalább 6 hónapot ezzel szeretnénk megtenni. Azután meglatjuk, terveink között szerepel a lakó autós utazás az USA-ban, egyszer már voltunk 2 hónapot ahol 26 államot látogattunk meg, de vissza szeretnénk menni a többit is megnézni, meg, ha már ott vagyunk Kanadát és Alaszkát is bejárnánk. Aztán vitorlázni szeretnénk, volt egy kis vitorlásunk, amikor Floridában éltünk, azon tanulgattunk, de szeretnénk egy ‘igazi’ vitorlásra szert tenni. Aztán meg a biciklizés, Gyuri egyszer már hazabiciklizett Magyarországba Skóciából, hatalmas élmény volt, úgyhogy valami hasonlót ismét tervezünk, talán Újzélandin (vagy Új-Zélandról) ki tudja.

A felsorolással azt akarnánk kifejezni, hogy a lehetőségek végtelenek, és annyi pozitív hatás és energia ér útközben, annyi fantasztikus és érdekes emberrel és történettel találkozunk, hogy szinte függők leszünk, vagy már vagyunk is.

Az utazás megtanit, hogy sztereotípiák léteznek, viszont arra is, hogy soha nem lehet tudni kiben mi, lakozik, sok olyan emberrel és történettel találkoztunk, hogy szinte hihetetlen. Panamában couchsurfing réven egy parnál szálltunk meg ahol a srác egy virtuális valuta tőzsdét épített és futatott, aztán meg Kolumbiában egy pici falutól 45 percre levő, a semmi közepétől meg messzebb levő helyen egy spanyol srácnál kötöttünk ki aki $1000 dollárból épített bambusz hazából a mobilneten keresztül web fejlesztőként dolgozott, heti par órát, az elég volt neki, amire neki szükségé volt. A hazában egy vödör és forgács volt a vécé, és kannából lehetett zuhanyozni, a legjobb fej emberke volt, szinte akivel valaha találkoztunk, boldog, elégedett, jóindulata, olyan igazan jó ember.

Utazás nélkül sokkal szegényebbek lennénk ilyen és hasonló tapasztalatok és élmények nélkül. Ezek, azok, amik velünk maradnak.

Aztán idővel szeretnek ezekből a tapasztalatokból merítve valamit vissza is adni a közösbe, és tudásunkkal, tapasztalatunkkal különbséget tenni a világban, vagy legalábbis azon emberek életében akikkel kapcsolatba vagyunk.

 

 

Kapcsolódó bejegyzések

About the Author /

niki@letitslow.hu

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.