Levendula világ

Olvasási idő: 4 perc

Aki egy picit is szereti a levendulát, az tudja, hogy júniusban nincs is szebb, romantikusabb látvány a kövéren virágzó, kacskaringózó levendula ültetvényeknél. Igazi “inta-feeling” és egy falat provance-i romantika keveréke. Mindez még csak a látvány, hiszen a levendula több, mint hosszú szárú lila virág! Évszázadok óta a használják népi gyógyászatban, kozmetikumokhoz, szappanokban, szörpben, és bármiben, amiben csak el tudjuk képzelni.

Jótékony hatásai közé tartozik a gyulladáscsökkentő és fertőtlenítő hatás, továbbá illóolajként is gyakran használatos, mivel oldja a feszültséget és segít ellazulni.

Külön érdekes tény erről a kis csodanövényről, hogy egy 2010-es tanulmány szerint a levendulából kivont olajok kapszulázott formában kifejezetten hatékonynak bizonyultak a szorongás- és az ahhoz kapcsolódó alvászavarok kezelésében.

Saját tapasztalatom alapján mondhatom, hogy enyhébb esetekben (vizsgaidőszak) a levendulával töltött párnácska, vagy a levendulából főzött tea is megfelelő eszköz lehet a stressz oldásához.

Ezek után nem lep meg senkit, hogy tiszta szívemből rajongok a levendula, és minden levendulából készült dolog iránt. Ez a szenvedélyem már egészen régóta tart, és évek óta nyaggatom az ismerőseimet és a családomat, hogy menjünk már el egy szedd-magad levendula ültetvényre, hogy jól bespájzolhassak belőle, és készíthessek saját kis párnácskákat, levendula lila szalaggal átkötve, és legyen pár szál levendula vázában, mert az olyan szép…

Soha, senkit nem sikerül meggyőzni arról, hogy valójában érdemes lenne eljönni velem a Balaton környékére (a napos időt szeretik, és Tihanyban van az egyik legrégibb levendula feldolgozó “üzem” – apátság). Van, aki azért nem jött, mert messze van, és ez egy egész napos program, megint más azt mondta, hogy miért nem veszek Pesten “százasért a levendulát” (mert nem tudom hogy honnan származik), volt, aki egyszerűen azért mondott nemet, mert egyszerűen ki nem állhatja a levendulát. Szóval már egészen kezdtem lemondani arról az álmomról, hogy egy nagy lila levendula illatú mezőn boldogan gyűjtöm be álmaim levenduláit.

Egészen idáig. Ugyanis a hosszú évek könyörgése, és egy levendula fesztivál véletlen egybeesése meghozta a várva várt alkalmat.

Így esett hát, hogy egy csodálatos júniusi hétvégén (a levendula júniusban virágzik, több ültetvényen pedig egész hónapban lehet menni aratni) elindultunk a kiszemelt ültetvényhez, a Kőröshegyi levendula fesztiválra.

Amikor megérkeztünk, akkor lélegzetelállító látvány fogadott. Jó, persze láttam már ilyen és ehhez hasonló fotókat különböző közösségi média platformokon, de élőben sokkal intenzívebb, és lehengerlőbb látványt nyújt az egész. Arról nem is beszélve, hogy az ültetvénytől pár száz méterre lévő parkolóban már kellemes levendula illat fogadja a látogatókat. Ezen felbuzdulva, a szimatomat, és a látogatók számára kijelölt útvonalat követve elértünk a helyi nénihez, akitől az arató táskákat tudtuk megvásárolni. Különböző méretek közül választhat a kedves vállalkozó szellemű látogató, az egészen kicsi kis papírzacskótól egészen a közepes méretű, füles karácsonyi ajándék szatyor méretéig is. Romantikus alkatok nagy fülű fehér fonott fülű kosárkára hajazó műanyag kosarat is választhattak. Minden táskához járt ajándék, vagy üvegcsébe rejtett szárított levendula virágok, vagy pedig Tihanyon párolt levendulavíz formájában. Hosszas töprengés után én az utóbbit választottam, ugyanis azt egy kicsit nehezebb elkészíteni, mint a szárított virágot.

A levendula aratására több parcella volt kijelölve, míg az ültetvény többi részét elkerítették, és csak “selfizésre alkalmas” helynek nyilvánították. Ahhoz, hogy megfelelő fotó helyszín legyen az ültetvény, a rendezők igazán kitettek magukért, ugyanis a nem aratható sorok közé több fehér intarziás szék, és asztal is kikerült, miközben a festői hátteret a Balaton biztosította.

 

Én egyszer élünk alapon a választható legnagyobb táskát kértem, akkor még nem sejtve, hogy majdhogynem egy végtelen kapacitású táskát választottam társamnak a nap hátralevő részére.

Levendulát szüretelni végtelenül egyszerű, nincs hozzá szükség másra, csak egy metszőollóra (vagy egy éles háztartási ollóra) és már mehet is a menet. Természetesen vannak szabályok, amiket az ültetvény egészsége érdekében be kell tartani, ezeket még a bejáratnál ismertetik mindenkivel.

A szüretelés folyamata ennél sokkal egyszerűbb, hiszen csak választottam egy szimpatikus sort, beköltöztem a zacskóval és az ollóval, és csak nyissz-nyissz-nyissz.

Már az első nyissznél éreztem a frissen vágott levendula jellegzetes, édes illatát. Néhány maroknyi csokor után már éreztem, hogy az előző héten felgyülemlett (a félév utolsó vizsgáját előtte két nappal írtam meg) feszültség oldódni kezd, majd pedig a bódító levendula felhőben tovaszáll az ismeretlenbe.

Jó volt látni, hogy többen is kilátogattak ide akár kettesben, vagy nagy családostul, hosszabb, vagy rövidebb időre, a választott zacskó méretétől függően. Nem számoltam, hogy a társaságom hogyan változott az aratótáskám tartalmának függvényében, de igencsak hosszú időbe tellett mire teljesen tele tömtem a kis táskámat, és úgy ítéltem, hogy na, most ennyi levendula elég lesz. Egy időre.

Valamivel dél után a fesztivál jelleg is megérkezett a helyszínre egy jazz/reggie zenekar személyében, akik kellemes aláfestő zenét biztosítottak a néha már monoton, de mindenképpen megtérülő munka alá. A helyszínen volt lehetőség  kézműves ételeket és italokat vásárolni, sőt számos levendulás különlegességet is kipróbálhattak az érdeklődők. A kisebbek számára kézműves sátor is volt, ahol különböző formákba köthették a leszüretelt levendulát, egy kedves, tapasztalt hölgy segítségével.

Arra az esetre, ha valaki (mint én) nem tudott betelni a leszedett levendula mennyiségével, volt lehetőség palántát vásárolni. Itt megtudtam azt is, hogy maga a növény csak két éves koráig kényes a hideg-meleg, száraz-nedves változásaira, utána pedig nagyon szívós. Azt is megtudtam, hogy ahhoz, hogy ilyen szép tömött sorokban nőjjön a levendulánk 5 évre van szükség. Tehát az én kis palántámnak még háromra.

A nap végére pedig pocakosra tömött zacskóval, az egész napi levendulázástól kicsit pilledten lépegettem büszkén az autó felé, amikor is rájöttem, hogy egyelőre semmi ötletem sincs arról, hogy mit is kezdjek a frissen learatott levenduláimmal.

De ez már egy következő történet! 

Addig is mindenkinek szívből ajánlom, szuper családi, baráti program egy hétvégére, ha időben indultok, még elcsíptek egy-egy levendula mezőt. Nem kell messzire menni, sok helyen van lehetőség szedni, most például felfedeztem egy ültetvényt Sopron határában is!

Amire érdemes figyelni, azok a virágok között döngicsélő zümik. Mivel a levendula nektár édes, és remek mézet lehet belőle készíteni, ez magával hozza azt a tényt is, hogy nagyon sok méhecske látogatja ezeket az ültetvényeket.

Soha ne felejtsük el, hogy ez elsősorban az ő élőhelyük, mi csak látogatók, és haszonélvezők vagyunk. Mindemellett lehet, hogy mi megússzuk egy kellemetlen, szúró-fájó csípéssel, de az adott Mézinek ez az életébe kerül, úgyhogy figyeljünk a méhekre!

 

 

Kapcsolódó bejegyzések

About the Author /

b.anett0928@gmail.com

Anett. Egyetemista, sütiimádó, kutyabolond. Valamit mindig agyal, kitalál, tervez, pörög, gondolkodik. Pont, mint Micimackó. A mindfulness alapokkal ismerkedik, első kihívása a tudatos fogmosás.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.