Ipari maradékok másik élete – Mit üzennek az alapanyagok? (Interjú)

Olvasási idő: 4 perc

Interjú Temesi Aplollal.

Temesi Apol, fiatal designer, aki művészetével, kísérleti munkáival a fenntartható design, „slow” design szellemiségét képviseli.

Hogy jött az ötlet, hogy összekacsold a hulladék újrahasznosítást a képzőművészeti, design formatervezéssel?

Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szövettervezőként végeztem tanulmányaimat, amikor elkezdtek foglalkoztatni a felületalkotás szerkezeti megoldásai. Mester képzésben kísérleteket folytattam egy fordított gondolatmenetre, ahol nem a minta határozza meg a szerkezetet, hanem a szerkezet a mintát. Az így kialakult csomópont hangsúlyos minták az alapanyag új karakterét kezdték el megmutatni. Ezt követően kezdtem el strukturált felületek tervezésével foglalkozni.

A tömegtermelés okozta problémák, a fenntarthatóság és a teremtésvédelem irányába mindig érzékeny voltam. 2014-ben a mester diplomámra készülve Rachel Carson Néma tavasz című könyvét olvasva kitűnt az a gondolat, miszerint

az általunk választott alapanyagoknak üzenetértéke van.

Egy alapanyag jelenlétének újragondolása, újraértelmezése már olyan komplex feladatnak ígérkezett, ahol a struktúratervezés funkcióalakító lehetőséget is kaphat. Erre tettem kísérletet először a diplomamunkámban.

Elképesztőek a kollekcióid, amelyekben az ipari maradékok újraértelmezésével sajátos strukturális rendszerű felületi mintázatokat alakítasz ki. Bemutatnád őket?

2014-es sTRUCKture című diplomamunkámban egy Kögel kamion két oldalponyvájának újrahasznosítását tűztem ki célul. A használatban lévő PVC ponyva fonák oldalára vastag hevedert olvasztanak, hogy minél feszesebben álljon használat közben. A kicsit kopott ponyvákat hamar leselejtezik, jelenlétük ezután már komoly problémát okoz.

Diplomamunkámban erre a speciális felületre terveztem olyan moduláris struktúrát, ahol az elemek összefűzésével a felület képes háromdimenziós formát ölteni. Az önmagába záródó felület statikáját a mintába komponált hevederek jelenléte biztosítja.

2016-ban bemutatott LAMBSKIN című projektemben a Kőszegen található nemezgyár lehulló anyagszéleire tervezett mintám kivágásával, majd összefűzésével egy minden irányban végteleníthető, részletgazdag, strukturált falfelületet hoztam létre. A szalagok stancolása során a mintából kihulló elemek hasznosítása érdekében, saját szövési technika alkalmazásával kilenc kisebb strukturált felületi variációt készítettem, melyek reagálnak a falfelület mintájára.

          

„Slow” tervezőként miben látod előnyét a hosszú munkaidőt igénylő kivitelezésben?

Egy tervezési folyamatban mindennek megvan a maga ideje, így a kiválasztott alapanyag megismerésének is.

2016-tól a MOME Doktori Iskolájában folytattam tanulmányaimat, kutatási témámban az ipari maradékok másodlagos életének lehetőségeit járom körül. Ahhoz, hogy ebben a témában egy választott alapanyag újraértelmezésére, új funkciójának megtalálására releváns választ tudjak adni, elengedhetetlen az alapanyag mélyreható tanulmányozása és ismerete.

Elképzeléseim szerint az anyag megmunkálása akkor eredményes, ha azzal nemcsak annak eredeti jó tulajdonságait őrizzük meg, de még újabbakkal is ki tudjuk egészíteni.

Lambskin projektemben az ipari nemezzel töltött hosszú óráim pótolhatatlan tapasztalatot adtak, aminek köszönhetően komplexebben látom a benne rejlő lehetőségeket. Az idő számomra elmélyültségre ad lehetőséget, ahol valódi kérdésre valódi válasz születhet.

Egy új projekt tervezésekor milyen szempontokat, kihívásokat tartasz szem előtt?

Az ipari maradék felhasználásának tervezésében több szakasz követi egymást. A figyelemfelkeltő és a piacképes tárgytervezést párhuzamosan és felváltva ütemezem.

A Lambskin munkámat követően mintasorozatot tervezetem, ami a megfelelő anyagvastagsággal párosítva belsőépítészeti felhasználásra hang- és hőszigetelő falként alkalmazható.

A munka bemutatásához Lambskin ABC címen kis projekt munka készült. A sorozatról Super8-as kamerával készült felvételeken az alapanyag szinte tapintható közelségbe kerül, központi szerepet kap. Az időigényes, de különleges felvételek nemcsak az alapanyagról, de a szakmáról alkotott elképzeléseinket is képes finomítani, ellenpontozva a tömegtermelés magától érthetőségét.

 

A magyar és nemzetközi szakmai díjak hogyan és milyen mértékben befolyásolták munkád?

A legfontosabb mérföldkő a frankfurti TechTextil Micro-Architecture díja volt számomra. A díjátadó és az azt követő 3 napos konferencia szakmai távlatokat nyitott. Sok évre meghatározta a szakmai elköteleződésemet.

Mik a jövőbeli céljaid, min dolgozol jelenleg?

Az ipari nemez tanulmányozása során célként tűztem ki, hogy a figyelemfelkeltő projektek mellett piacképes termékekkel minden típusú hulladéknak releváns felhasználási területet találjak. A közeljövőben egy bútorcsaládon dolgozom, ahol az ipari nemezmaradék újrafestett, újratömörített felülete ezúttal kárpitként jelenik meg.

Hol találhatunk meg téged és a munkáidat?

Május végén zárt a B32 galériában egy önálló kiállításunk Bucsi Árpival, ahol a design és a képzőművészet határán mutattuk be az ipari nemezmaradékot. Most ismét egy visszavonultabb munka következik, de augusztus végétől a Helsinki design héten lesz látható Lambskin sorozatom, ősszel pedig Budapesten tervezek egy kiállítást, aminek a részletei még alakulnak. Az eddigi munkáim és videóim honlapomon, apoltemesi.com oldalon tekinthetők meg.

Egyéni megrendelésre készítek Lambskint, ebben az esetben a méret és a szín összeállítás a megrendelő igényeihez és az alapanyag adta lehetőségekhez igazodik.

De más tárgyakat is készítek megrendelésre, például a készülő bútorsorozatom darabjai is rendelhetőek.

 

A rovat olyan alkotókat, ötlet embereket, műhelyeket kíván bemutatni, akik zászlójukra tűzték az újrahasznosítást, természettudatosságot, a manufakturális megoldásokat.  Itt sok esetben nem a nagynevű, széles körökben ismert tervezőkről, márkákról hallasz, hanem a tudatos, elkötelezett, izgalmas megoldásokról, alkotókról. A rovat célja nemcsak bemutatni a tevékenységet, hanem alkotásra is inspirálni. Reméljük, elősegítjük a tudatos vásárlást, tartalmas kézműveskedést.

Ha te is szívesen ajánlasz a rovatba még nem felkeresett személyt, kezdeményezést, alkotást, szívesen várjuk a hello@letitslow.hu-ra.

Az elkészült alkotásokról készült képeket is oszd meg velünk, a legszebbeket bemutatjuk a magazinban. 😉

Kapcsolódó bejegyzések

About the Author /

kriszti@slowmagazin.hu

Mérnök, varrónő, képzőművész, anya egy szerepben. Számára az alkotás jelent mindent, a kiteljesedést. Az ötletek jöhetnek, áramolhatnak.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.