Érted, Veled, Neked – Minimalista és hulladékmentes fesztivál

Olvasási idő: 4 perc

Van egy fesztivál, ahol a főszerepben a kapcsolódás áll. Kapcsolódás önmagunkkal, egymással és a környezettel. Ami nem az üveghegyeken vagy hetedhétországon túl van, hanem itt Magyarországon, a főváros szívében. Budapest első minimalista életmód és hulladékmentesen szervezett fesztiválján jártunk, a Simlicity Fesztiválon, ami tavaly került először megrendezésre és idén is sokakat vonzott. Minket is. Újra és újra. 

Szombat van, csörög az óra, rohannom kell. A hét fáradalmait még ki sem pihentem, de már megint tartok valahova, amit persze önként vállaltam. Boldognak kellene lennem, hiszen egy olyan fesztiválra megyek ami a minimalizmusról, a lelassulásról, és a hulladékmentes életről szól. Apropó lelassulás, hát persze, hogy rohanok a buszhoz, majd megérkezem, belépek az ajtón és menetrendszerűen haladok az első programom felé. A program izgalmas, hiszen stílus-, és színtanácsadásra érkezem, de gondolatban még teljesen máshol járok.

Sosem jártam még a Bródy Stúdióban, igyekszem magamba szívni a színkavalkádot ami fogad, de kapkodom a lábam, hogy eljussak az alagsorba a közösségi dinamikák előadásra. A terem csordultig van emberekkel, és két kutyával. Még mindig kattogok fejben a tegnapon és a holnapon, de keresek egy helyet, leülök. Eltelik néhány perc, az előadó halad a prezentációjában előre, majd két meditációs gyakorlat következik. Az első meditáció még nem hozta meg számomra a nyugalmat, de a második után ez az megvan: megérkeztem. Nem csak testben, hanem fejben is itt vagyok a Simplicity fesztiválon.

Átszellemültem hallgatom az előadást, szorgosan jegyzetelem az aha élményeimet.

Gondoltátok, hogy egy átlagos ember mindössze 3,5 percet tud koncentráltam figyelni? És azt, hogy csak 3 napig emlékszünk arra, az információra, ami az első nap nagyon fontos volt számunkra? És mit szóltok ahhoz a megállapításhoz, hogy nem tudunk másnak abból adni ami nekünk nincs? (figyelem, idő, megbecsülés, szeretet) Tudtátok, hogy a hozzáállás szóban háromszor is dupla betű van? Nah ezért (is) kell a jelenben lennünk, hogy az ehhez hasonló dolgokat észrevegyük.

Következett az ebéd, ahol a körasztaloknál, és könyöklőknél ismeretlen, ámde közös érdeklődési körrel rendelkező emberek gyűlnek össze, hogy megvitassák a délelőtti élményeiket.

Boldogan majszolom a hamburgeremet, és kortyolgatom a kókusztejes kávémat, miközben érzem, hogy valami nem mindennapi dolog részese vagyok. Az emberek minden érdek nélkül mosolyognak, véleményt cserélnek. Jah és azt még nem is mondtam, hogy nem volt se szívószál, se műanyag tányér, se csicsás hamburgerdísz. És mi történt, senkinek nem hiányzott.

Tele pocakkal, pozitív élményekkel feltöltődve egy olyan előadás felé veszem az irányt, ahol az online létezés kerül a középpontba, mégpedig úgy mint egy pótcselekvés.

Lehuppanok a kanapéra, és kiélvezem, hogy a JELENBEN vagyok.

Az előadó pszichológus végzettségű, így amit mond még nagyobb nyomatékot ad számomra. Hallottatok már a digitális autizmusról? Gondoltátok volna, hogy a virtuális térben elküldött üzeneteket sokan nem tudják dekódolni, ha nincs mögötte egy emoji? Életünk a digitális térben az azonnali visszajelzéseken alapul. Kiteszünk egy képet, és intant érkeznek a like-ok. Videojáték karakterünk néhány perc, vagy óra alatt fejleszthető, de a való világban ez nem így van. Van hogy évekre van szükség a „next level” eléréséhez. Van ez a „mérgező közeg”, ez eddig rendben is van, viszont a gyerekek ébren töltött idejük 40%-át képernyő előtt töltik, túlstimulálva ezzel az agyukat. Ez picit elgondolkodtató nemde? Aki ismer az tudja, hogy imádom a kutatásokat. Éppen ezért sokkolt az előadó által említett kutatás. A feladat az volt, hogy az egyik csoportnak le kellett fényképeznie minden tárgyat az adott múzeumban, a másiknak pedig „csak” meg kellett néznie. Gondolnánk, hogy mindkét csoport egyformán emlékezett a tárgyakra mikor kijöttek a múzeumból. Nah de itt jön a lényeg. Nagyon nem. A fotós csoport szignifikánsan kevesebb részletet tudott felidézni a tárgyakkal kapcsolatban. Az agyunk aktivitásait kiszervezzük az eszközeinknek (kamera, GPS, okostelefon) ezáltal folyamatosan csökken a rövidtávú memóriánk. Már nem kötnek le minket a dolgok hosszasan. Megtudtuk, hogy egy weboldalon összesen 15 másodpercet töltünk, és ahhoz hogy ott maradjunk újdonság, szexualitás, vagy erőszak kell. Imádok olvasni, ezért a következő példa szintén szíven ütött. Az amerikai best seller könyvek 300 oldalnál nem hosszabbak, és évről-évre folyamatosan csökken az oldalszámuk. Miért is? Mert, nem vagyunk képesek több befogadására. Nah de van ám jó is a technológiában. Például a virtuális valóság terápiák. Tegyük fel félünk a pókoktól. Védett környezetben, a terapeutánk rendelőjében tudnunk a pókokokkal találkozni a technológiának hála. Ugyanez a módszer remekül használható poszttraumás stresszben szenvedők esetében is.

A program, amit a legjobban vártam a jelenlétről szólt. Nyílván mi más lenne, hiszen ez szólt a Mindfulness-ről. Evolúciós szempontból most vagyunk a legnagyobb biztonságban, mégis most a legmagasabb a depressziósok, és az élménykerülők száma. A legnagyobb probléma az, hogy sokszor nem is a jelen, hanem a múlt, jövő miatt aggódunk, és beleragadunk a fejünkben lévő történetekben, és a történeteink sokszor nem is igazak.

A másik amit szintén nagyon vártam az egy ruhatárépítés előadás volt. Tudtad, hogy 7 másodperc alatt döntést hozol egy másik emberről csupán a kinézete alapján? Akkor is szívesen vásárolsz pamut pólót, ha tudod, hogy egy póló előállításához 2720 liter vízre van szükség? (3 évre elegendő ivóvíz mennyiség 1 embernek) A prezentáló nem lebeszélni akar a vásárlásról, csupán felhívja a figyelmünket a fast fashion problémára, és opciókat mutat arra, hogy hogyan öltözködjünk tudatosabban. Tedd fel magadnak a kérdést minden vásárlás előtt, hogy tényleg szükséged van e rá, beilleszthető e a többi ruhád közé, és fogod e legalább 30x viselni.

Sokszor halljuk, hogy a fiatalokat semmi sem érdekli. Erre a megállapításra cáfolt rá a Greta Slam klímaköltészeti verseny a 3 díjazottja. Régen nem éreztem ilyen katartikus élményt. Rövid, velős, mély mondanivalóval teli, cselekvésre buzdító Slam-eket hallhattunk 19, 20 éves fiatalok előadásában.

Azt hittem a napot már nem lehet fokozni, de tévedtem.

Az improvizációs színházi műhely feltette az i-re a pontot. Előadásuk energetizálta a közönséget. Betöltötték a teret, és segítették a komoly témák élét elvenni egy kicsit.

Mit kaptam a Simplicity fesztiváltól? Egy hatalmas energiatöltetet, tudást, ÉLMÉNYT, HÁLÁT, és reményt a változásra.

A legtöbb fesztivál arról szól, hogy mértéktelenül fogyasszunk, és megmutassuk a legújabb fesztivál szettjeinket. De itt valami egész más történt. Minőségi időt töltöttünk együtt, a tudatosság szellemében. Annyira feltöltött az egész hangulat, a szervezők és az előadók profizmusa, hogy este tudatos jelenlét állapotában 4 km-t sétáltam hazafele, a csodás budapesti fényekben gyönyörködve.

Nektek, mit adott a Simplicity fesztivál?

És, hogy mi az egyszerűsítés első lépése? Erről a tavalyi cikkünkben ITT tudtok olvasni.

Ha pedig lemaradtál volna a fesztiválról, de szívesen olvasnál többet az előadókról és az előadásokról azt ITT megteheted.

 

 

Kapcsolódó bejegyzések

About the Author /

hello.....@crea.space

Timi újságíróként végzett. Rajong a pszichológiai témájú könyvekért, és az északi életérzésért. Imád jógázni, és futni. A mindfulnessel egy éve kezdett el ismerkedni.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.